Történetünk

Éltünk a lehetőséggel...

 

Kivonat a Lázárné Skorka Katalin lelkésznővel készített interjúból

(Forrás: evangelikus.hu Horváth-Bolla Zsuzsanna, 2011.09.09)

 

– Hogyan indult az óvoda létesítése? Mi volt az intézményalapítás háttere?

 

lazarne_skorka_katalin.jpg– Az evangélikus óvoda igénye először is egy szakmailag és emberileg bennem szunnyadó vágy volt. Előző szolgálati helyemen, Orosházán az óvoda – általános iskola – gimnázium oktatási központban megtanultam, mit jelent a gyermekek és a nevelőtestület között végzett lelkészi munka. Mezőberényben – bár könnyen sikerült otthonra lelnem – hiányzott az intézményesített egyházi oktatás és az ezzel járó feladatok is. A hitoktatásra itt is lehetőség nyílik, de más egy világi intézményben „vendégeskedni”, mint tudatosan lelki nevelést folytatni.
Amikor először felnéztem az itteni oltárképre, akkor nagyon megdöbbentem: Orlay festményén Jézus és a gyerekek bibliai történetét örökítette meg. Úgy éreztem akkor, hogy ez a gyülekezet küldetése. Figyelmeztetés és megbízatás Istentől, amit komolyan kell venni.
Mivel évek óta nagy nyitottsággal fogadott a vezető óvónő a helyi német nemzetiségi óvodában, s pár év alatt szinte minden gyermek részt vett az ovis hittanfoglalkozásokon, megérett a helyzet arra, hogy továbblépjünk. Ha ilyen pozitív a hozzáállás az óvópedagógusok és a szülők részéről, akkor nekünk szabad élni a tőlük kapott elismerés felhasználásával. Az Istentől kapott feladat és az emberi szándékok egybeestek.
Természetesen először Kondor Péter esperes úrral és Gáncs Péter püspök úrral beszéltem a fenntartóváltás realitásairól. Majd a presbitérium és a helyi önkormányzat elé került ügyünk. Egy évvel ezelőtt októberben kerestük fel először ez ügyben Siklósi István polgármestert, aki volt iskolaigazgatóként nyitottan állt hozzá kezdeményezésünkhöz. Voltak olyan tárgyalási szakaszok, amikor úgy tűnt, elbeszélünk egymás mellett a helyi vezetőkkel, de mindezek ellenére végül is sikerült jó egyezséget kötnünk. Bár nem kaptuk meg az épület tulajdonjogát, hosszú távú működtetésben bízunk, hiszen a szerződésünk is határozatlan időre szól. Hangsúlyozom: nem az önkormányzat akart „szabadulni” egy feladattól, hanem mi „kértük el” a jól működő intézményt. Öröm, hogy sok támogatónk volt, aki szakmai tudásával és jó lelkiismerettel segítette a fenntartóváltás ügyét. 

 

– Voltak azért a te lelkedben is hullámvölgyek az átvétellel kapcsolatban...


– Megvallom, hogy áprilisban, a hosszasnak tűnő előkészítő szakasz során elfogyott az erőm. Nem voltam biztos abban, hogy valóban Isten bízta-e ránk ezt a feladatot, vagy csak a régebbi kedves élmények, és személyes ambíció késztet a megvalósításra. Május 1-jén a presbiteri ülésen kellett a gyülekezetnek állást foglalnia arról, hogy az akkorra ismertté vált feltételek mellett is vállalja-e az intézményindítást. Azon az alkalmon minden presbiter elmondta a véleményét, ki-ki hite, tudása, és élettapasztalatai függvényében szólt. A testület azt kívánta, hogy közös nemes küldetésünknek tegyünk eleget, lépjünk nagyot és vállaljuk az óvoda működtetését. Büszkeséggel és hálával tölt el, ha erre az alkalomra és gyülekezetünk elszántságára gondolok. 1949 után eltelt 62 év – ha nem is kaptuk vissza akkor elvett iskoláinkat, de újra lehetősége van a gyülekezetünknek, hogy az evangéliumot képviselje a gyerekek között. 

 

 

katiesagyerekek.jpg

 

– Milyen átalakításokat kellett végrehajtani az épületen?

 

Az épületen nem kellett átalakításokat végezni. Bár elég régen épült, jó kezekben volt, és vigyáztak az állagára. A gyülekezet a folyosóra új burkolat elkészítését finanszírozta, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy aki belép, rögtön észlelje a változást ilyen módon is. 

 

– A korábbi munkatársi gárda a helyén maradt?

 

Az óvoda nevelőtestülete teljes egészében vállalta az egyházi intézményben való foglalkoztatását. Jól tudtunk eddig is együtt dolgozni. Az úgynevezett „ profilváltást” követően is biztosan jól fognak teljesíteni, mivel igényes óvónőkről van szó, akik szívesen vették eddig is a szakmai kihívásokat. Mivel összesen 9 főről van szó – 3 csoportos óvoda lévén – a közösség lelki gondozása, összefogása nem jelent nehézséget. A német nemzetiségi jelleget is megtartottuk, s a Mezőberényi Német Önkormányzat szívesen segíti intézményünket.

 

– Ki lesz a vezető?

 

– A vezető Révész Józsefné lesz, aki az orosházi Hajnal Evangélikus Óvoda vezetője volt két évtizeden keresztül. Az ő vezetői tapasztalatai, szakmai elismertsége számomra nagyon megnyugtató, és egyházunk számára is garancia a jó működésre. Ő írta a tavaly kiadott óvódai segédanyagot hitoktatók és lelkészek számára, de világi színéren is elismert, hiszen a megyében a három Brunszvik-díjas óvónő egyike. 

 

– Neked milyen funkciód lesz?

 

Az igazgatótanács elnöke vagyok. 

 

– Mi volt az óvoda korábbi neve? Mire változik? Miért ezt a nevet választottátok?

 

Az óvoda korábbi neve: „Széchenyi István Német Nemzetiségi Tagóvoda” volt. Mi a „ „Katicabogár Evangélikus Német Nemzetiségi Óvoda“ nevet választottuk. Szerettük volna, ha olyan nevet kap az intézmény, ami a gyermekek számára kedves, érthető. Több variáció maradt az utolsó körre: napraforgó, halacsa és a katica. Úgy gondoltuk, olyan nevet kell hordoznia az intézménynek, amit meg tudnak énekelni, amihez indulót és mondókát tudunk választani magyar és német nyelven egyaránt. A gyerekek szívesen veszik kézbe a katicát, akár kisfiúk, akár kislányok – senki sem fél tőlük. Ha nagyon meg akarnánk teologizálni a választást, még az is sikerülne. A katica hasznos bogárka, mivel elpusztítja a kártékony levéltetveket jót tesz a növényeknek – tehát ha úgy tetszik, harcol a bűn ellen. 

 

– Mit szóltak a szülők a változásokhoz?

 

A szülőket nagyon hamar megkérdeztük és természetesen hivatalos formában, jogilag korrekt módon, írásban tettek nyilatkozatot. A fenntartóváltozást a szülők szívesen vették, csupán egy nemleges választ kaptunk.

 

– Sokszor kérdés az emberek részéről, hogy „akkor most már kötelező lesz-e a hittan oktatás”? Ti hogyan viszonyultok ehhez a kérdéshez? Az evangélikus gyerekek hitoktatását ki fogja végezni?

 

– Az óvodában hét nevelési év óta végzek biblikus csoportfoglalkozásokat. Ahogyan az elején is elmondtam, a gyermekek nagyon szívesen vettek rajta részt, és az egymást követő években egyre többen csatlakoztak ehhez a fakultatív módon választható délelőtti lehetőséghez. Ez után is, ahogyan eddig, minden héten elmegyek majd az óvodásokhoz, és játékos, a gyermekek életkorát figyelembe vevő foglalkozásokat tartok majd. Az alkalmak megtervezése, óvodai élethez és témákhoz illesztése az óvónőkkel szoros együttműködést kíván. A Jézusról szóló történetek átadása, a lelki nevelési cél megláttatása az én kompetenciám, az óvónők azt elmélyítik, a hét során megjelenítik, tevékenységeikbe illesztik. A „hittanokat” nem szívesen adnám át, csak akkor, ha valaki az óvónők közül hitelesen, lelki kincsét továbbadva tudja a történeteket megszólaltatni. A jelenlegi vezető óvónő hittantanár és óvópedagógus is egyben, valószínű, hogy olykor ő is végez majd ilyen foglalkozásokat. Ebben az életkorban nem jön elő a felekezeti és hitvallásos hovatartozás. Ökumenikus nyitottságú az intézmény, de mindenkihez én szólók majd ez után is. A lényegről beszélünk a gyerekeknek: a szerető Istenről, Jézusról az emberek barátjáról. Jelenleg más városi óvodákban is tartanak lelkészek ilyen foglalkozásokat – mindenhol csak egy lelkész képviselteti magát. Ahogyan a misszió területén is egy adott városban csak egy keresztyén misszió lehet.

 

– Szeretnétek-e felfelé menő rendszerben az óvodára építkezve iskolahálózatot (általános, gimnázium) is kiépíteni? Van-e erre esetleg terv, lehetőség, szándék?

 

kisgyermek.jpgJó lenne, ha a gyermekek lelki / keresztény szellemiségű nevelése nem merülne ki abban, hogy három éven át egyházi oviba jártak. Több szülő már egy évvel ezelőtt nekünk szegezte a kérdést: „ Mi lesz a folytatással?”. Azt válaszoltam, ha ők szeretnék, hogy evangélikus iskola is legyen a településen, ugyanilyen erősen kell azt támogatniuk, mint ahogyan most síkra szálltak ezért az ügyért. Magától értődik az is, hogy majd egyházunk zsinatának is el kell fogadnia ezt a kezdeményezést. Ha Isten erre vezet minket, tudni fogjuk. Ahogyan most is tudtuk, hiszen az elmúlt hónapokban sokszor kaptuk bátorításul ezt az igét:

 

„Íme nyitott ajtót adtam eléd, amit senki sem zárhat be.” Jelenések 3,8.